FURBOOM 2024

Hagyomány és innováció
találkozása

Kovács Helga nyerte el idén a Magyar Szőrme- és Bőripari Szövetség tervezői versenyét, bizonyítva, hogy a hagyományos anyagok újraértelmezése friss és fenntartható formában is megvalósítható. A díjnyertes projekt mögött nemcsak szakmai tudatosság, hanem személyes történetek és kreatív újrahasznosítás is áll. Hogyan válik egy családi örökség fenntartható, időtálló műtárggyá? Helga a tradíciók és az innováció találkozásáról mesél.

– Az idei évben te nyerted el a Magyar Szőrme- és Bőripari Szövetség tervezői versenyének első helyezését. Honnan ered az érdeklődésed a szőrme, mint alapanyag iránt, és hogyan találtál rá erre a különleges projektre?
– Az első szőrmével kapcsolatos munkám közvetlenül a MOME elvégzése után a magyar junior snowboard-csapat versenymeze volt. A Zakopane-ban farsangi időszakban rendezett versenyre olyan kapucnis mellényeket terveztem, amelyek a busójárás hangulatát idézték. Ezek kivitelezéséhez akkor a kunszentmártoni szőrmegyár nyújtott szakmai segítséget.    Habár a Magyar Szőrme- és Bőripari Szövetség versenye évek óta megrendezésre kerül, én az idén hallottam róla először és nagyon inspirált a lehetőség, hogy ezzel a tradicionális anyaggal foglalkozhatok. Szinte azonnal eldöntöttem, hogy a perzsabárány szőrméjét használom majd, mert ezt az örvénylő vízfelületre emlékeztető, monokróm formájában is rajzolatos, érzékianyagot gondoltam a leginkább alkalmasnak arra, hogy bőrrel kombinálva aktuális igényeket kielégítő használati tárgyakat alkossak belőle – újrahasznosítva így családunk egy régi perzsabundáját. Részvételem célja legfőképp szakmai kihívások indukálása és újabb jövőbeli együttműködő partnerek fellelése volt – remélem ez sikerülni is fog.    

 Hogyan alakult ki a divat és design iránti szenvedélyed? Tanultad a szakmát, vagy magadtól fejlesztetted ki a tudásod?
–  Az izgalmas és kreatív divat nagyon tud lelkesíteni, jöjjön az bárhonnan, utcáról vagy a kifutókról, legyen az ősrégi/vintage vagy a legújabb – de én elsősorban designer-nek érzem magam, időnként pedig kézművesnek. Imádom a néprajzot, nagyon érdekel, hogy hogyan és miért születtek és születnek egyes tárgyak, textilek, eszközök, szokások… A szakmai indíttatásom a családomból ered, hiszen édesanyám, aki rajztanár-művészetpedagógus mindig valamilyen kreatív dolgon dolgozott. Ezek az alkotások gyakran közös tevékenységekké váltak, és ez a mai napig meghatározó számomra. Az alkotói tevékenység iránti érdeklődésem hamar szakmai irányt vett, Török Pál utcai kisképzőbe jártam, itt kezdtem el a bőrműves szakmát tanulni, később dolgoztam az egykori szombathelyi Sabaria cipőgyárban (ma ezt stage-nek hívnánk) majd a MOME-n (akkoriban Iparművészeti Főiskola) bőrszakán végeztem.

 Mi volt az első számodra jelentős projekted?
–  Egy túralovas kollekció volt a diplomamunkám, amit Virág Tímea, kötöttruha/kötöttanyag-tervező évfolyamtársammal közösen csináltunk, aki sajnos már nincs köztünk. Bár számos korlátozó tényezővel kellett szembenéznünk – például a lovassport öltözékének klasszikus, a tervezői fantáziát szűk keretek közé szorító jellege –, a kollekció rendkívül sikeres lett. Díjakat nyertünk vele, és a mai napig szívesen emlékszem rá. Minél több nehézséggel találtuk magunkat szembe a munka folyamán, annál jobb ötleteink jöttek azok megoldására. Annyira stimuláló volt team-ben dolgozni, hogy ennek a megtapasztalása volt a legszebb része annak az időszaknak.

Kovács Helga

 Hogyan kezdődött a szakmai karriered?
–  Tiszakeszin a Ben-Ross Kft. cipőgyárában tervezőjeként dolgoztam sok éven keresztül. Érdekes volt szembesülni azzal, hogy hogyan, milyen kompromisszumokkal lehet az elképzeléseimet az ipari gyártásban megvalósítani. Emellett gyakran látogattunk külföldi szakmai vásárokra, főként Olaszországba.

 Hogyan vezetett az utad külföldre?
–  Nagyon csábító volt az a bőség színekben, anyagokban, formákban, amivel egy olasz tervező dolgozhatott, ez akkor nagyon motivált engem. Sikeresen megpályáztam egy állást, így 2005-től egy Padova-hoz közeli cégnél lettem cipőtervező. Izgalmas, erős identitású márkáknak dolgoztam, mint a Marséll, OXS, Akethon, VicMatié. Ez az időszak sokat formált a tervezési módszereimen, gazdagította ismereteimet, sokfajta szakmai kapcsolat létrehozására nyújtott lehetőséget, amiből a mai napig profitálok és valamiképp érlelte az ízlésemet.

 Hogyan találsz ihletet a munkáidhoz?
–  Az ihlet számomra nem misztikus dolog. Az ember egyszerűen leül és dolgozik: összeszedi az információkat a feladatról, végiggondolja, hogy milyen érzetet, gondolatot kíván közvetíteni, vagy mit akar azzal megoldani. Ezekhez passzoló alapanyagokat gyűjt; színben, faktúrában, minőségben, majd elgondolkodik a lehetséges technológiákon, számot vet a lehetőségeivel, konfrontálódik az esetleges megrendelővel, vagy kollegákkal, tanulmányozza a már meglévő hasonló produktumokat. Nagyjából ezek egy tervezői folyamat lépései, a teljesség igénye nélkül. Mindeközben jön az ihlet, azaz az ötletek, amikből persze nagyon sok elvetésre kerül, mert ez így normális.

–  Ha jól értem a szőrmét és a bőrt, mint természetes anyagokat részesíted előnyben. Mi ennek az oka?  
–  Ebben a nyomasztó árudömpingben, amiben élünk, én a minőségi tárgyak mellett teszem le a voksom. Legyen kevesebb, de tartsanak ki hosszan. Ehhez pedig az is elengedhetetlen, hogy javíthatóak legyenek – de csak azok a tárgyak érdemelnek javítást, amelyek valóban értéket képviselnek, legyen szó a kiváló anyagról vagy a időtálló designról. Számos különböző anyaggal dolgoztam már, amihez vagy a kíváncsiság, vagy éppen a kihívás vonzott.

Általános az a szabály, hogy csak jó minőségű alapanyagokkal lehet igazán tartós és értékes terméket létrehozni. A természetes anyagok nem csak hogy szépen öregszenek, de javíthatóak is, így hosszú távon fenntarthatóbbak. Kulcsfontosságú számomra, hogy a munkám ilyen módon hozzájáruljon a mesterségem megőrzéséhez és a környezet védelméhez. Szeretem, amikor egy régi tárgy új életet kap, és ha ismerőseim táska, vagy más különleges darab javításával keresnek meg, mindig szívesen vállalom, ha úgy érzem, hogy képes vagyok rá.

–  Mi lenne az üzeneted a jelenlegi fiataloknak, akik a tervezői irányt választják?
–  Biztos, hogy mindenkinek más a tervezői attitűdje, másban látja majd a nehézségeket és a lehetőségeket, de ha magamból indulok ki, a tervezési feladat legelső felmérése és a piackutatás után én igyekszem radikálisan lecsökkenteni azt az információmennyiséget, amit beengedek magamba, mert a túl sok információ zavart szül. Furcsának tűnhet, hogy ezt ennyire kiemelem, de nekem komoly segítség pontosan megfogalmazni magamnak mindazt, amit nem akarok csinálni. A tervezés lényege a korlátozásokban rejlik, mert ezek stimulálják igazán a kreatív gondolatokat. Kevés elemből kihozni a maximumot, és mindig arra fókuszálni, ami a lényegi, a legfontosabb az adott kollekcióban vagy tárgyban. Persze ez egyáltalán nem mindig sikerül, mert az embert könnyen „elkapja a gépszíj” amint lát valami izgalmas dolgot és akkor oda a harmónia, kezdhetem újra redukálni az ötleteket, de nálam valahogy így állnak össze a dolgok. Másrészről ez így életszerű: a tervező fantáziáját folyamatosan nyirbálják meg tényezők, mint az idő és az anyagi források szűkössége, technikai limitekkel való szembesülés, vagy egészen profán módon az a kényszer, hogy találj olyan közönséget vagy céget, akinek tetszik az, amit és ahogy csinálsz, amennyiben ez egy alkalmazott tervezői műfaj.

–  Készítesz egyéni megrendeléseket? Hol találhatnak meg az érdeklődők?
– Igen, készítek egyedi darabokat, és szívesen dolgozom egyéni igények alapján is. Az érdeklődők az Instagramon keresztül is elérhetnek, ahol ezeket az egyedi munkáimat lehet nyomon követni.

szerző: Petrovics Kinga

ELÉRHETŐSÉGÜNK

Magyar Szőrme- és Bőripari Szövetség

telefon: +36 26 525-286
e-mail: szorme@szormeszov.hu
székhely cím: 1036 Budapest, Bécsi út 85. fszt. 5.
levelezési cím: 2000 Szentendre, Dózsa György út 47.